Pete László Miklós versei

Pete László Miklós versei

Ultima Thule

2021. november 13. - L. N. Peters

ultima_thule.jpg

 

 

Ultima Thule...

Az örök feledésen

Túl-e?

 

Vén sziget a világ végén,

Sötét mítoszok vidékén.

 

Világvégi jégbe simul,

Félelmek fölé tornyosul.

 

Baljós, komor örök határ,

Mögötte csupán a halál.

 

Örök halál szele zúg-e?

Ultima Thule...

 

Vén sziget sötét tengerben;

Csúf, örökös Novemberben.

 

Vad ködbe bújva rejteget 

Sötét, meddő rejtelmeket.

 

Vártornyában álmítoszok

Nyugdíjas góleme csoszog.

 

Vajon minden borzalom

Elmúlt-?

Ultima Thule...

 

Vén sziget sötétség mélyén,

Elvetélt titkok vidékén.

 

Elfeledett rémregéket

Őriznek megfagyott rétek.

 

Vén sziget ködök rejtekén,

Talányos semmi közepén.

 

Minden borzalom elhullt-e?

Ultima Thule...

 

Látta hajdan görög végzet,

Hollós ősgermán enyészet,

 

Globál pénz-cirkusz látja-e?

Ultima Thule...

 

Sötét sziget vad mesékben;

Vagy a jövendő ködében?

 

Amikor értéket átkoz

Pénz mozgatta sivár káosz,

 

Hatalommá lesz a méreg,

Csavarodnak az ösvények,

 

Jön-e a halál hírnöke?

Felbukkan-e

Ultima Thule?

 

Világvégi jégbe simul,

Félelmek fölé tornyosul.

 

Baljós, komor örök határ,

Mögötte csupán a halál.

 

Élednek az álmítoszok,

Isten áll,

A könnye csorog.

 

Vén sziget sötét tengerben;

Csúf, örökös Novemberben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://plmversei.blog.hu/api/trackback/id/tr4216754136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása