A hatvantól harminc napra
Kinézek a téli fagyra...
Tompa fényű fehér havon
Múlt és Jelen -
Hallgatagon...
Hallgat a közönyös Idő;
Köd mögött valahol -
Jövő...
Távolabb a profán világ,
Uralja az ostobaság.
Idő útján lassan megyek;
A Styx partja mind közelebb.
Isten ül mellém a padra...
A hatvantól harminc napra.
Istenfélő Januárban
Harsány elvek néma sárban.
Hóban didereg az érdek,
Egymáshoz fagynak az érvek.
Világrabló profán tervek
Csikorogva összetörnek.
Havas úton Isten ballag;
Makognak buta hatalmak.
Áll a világ fagyban - vállig,
Propaganda köddé válik.
Jövő még távol határban;
Istenfélő Januárban.
Virradni fog,
Virradni kell!
Isten minden szóra figyel.
Kollektív hülyeség hátán
Trónolhat ugyan a sátán,
Míg be nem szakad alatta,
Akkor gyorsan cserben hagyja
Agymosott híveit, s röhög
Ő is - a győztesek között...
Virradni fog,
Virradni kell!
Egyre több ember ébred fel
A globális birka-létből;
Van még visszaút a mélyből...
Az Élet Istentől áldott;
Megéljük
Az Igazságot.
Isten minden szóra figyel;
Virradni fog -
Virradni kell!
Januári éjszakában
Áll az Isten - egymagában.
Múltak,
Jövők,
Csápok,
Karok...
Sötét felleg...
Indulatok...
Sötét jövendő gomolyog;
Atlantisz emléke sajog.
Nagy bajok előérzete
Bámul hosszan a semmibe...
Az Idő akárhogy szalad,
Vékony ösvény mindig marad...
Áll az Isten egymagában,
Januári éjszakában.
Nagy globális oltikulti;
Tombol a vakcina-ulti
Nemzetközi tébolydában
Isten helyett - oltottság van.
Sztrátosz-légben cuppog a sár;
Vírusgyárból - vakcinagyár.
Leendő temetők felett
Huhognak élő szellemek.
A Demokrácia múlt ki...
Nagy globális oltikulti...
Januári sötét egek;
Akadnak hitvány emberek.
Pocsolyába gyűlő szavak
Szégyellik, amit mondanak.
Hazugságnak nimbusza nő,
Fejét csóválja az Idő.
Isten könnye halkan csepeg;
Januári sötét egek.
Múlt és Jövendő határán;
Meddő Jelen pusztaságán
Táborozik a fáradt Tél;
Aki segít,
Sose ítél...
Zavar az Időben,
Térben;
Agyzsibbasztó sötétségben...
Múlt és Jövendő határán
Állunk nyűgös Jelen hátán,
Arctalan veszély korában,
Sötétlő pénz-éjszakában...
Emerről Atlantisz sírja,
Amarról meg - Disztópia...
Múlt és Jövendő határán
Áll az Isten,
Áll a sátán...
Isten a Lélek szent ormán;
A sátán - brutális profán...
Ott gyürkőznek
Bennünk,
Belül;
Harcolnak -
Rajtunk keresztül...
Küzdenek
Kívül és belül,
Nem tudjuk, melyik van felül...
Múlt és Jövendő határán
Ténfergünk fáradtan, kábán...
Folyton Múltért könyörögve,
De mindig Jövőbe vetve...
Háttérhatalom felettünk...
Ellenségének születtünk...
Múlt és Jövendő határán,
Élet-halál lajtorjáján
Elszalasztott Létek élnek;
Rettegnek a vén Remények...
Nagy globális sötétségben;
Isten áldott
Békéjében...
Élet csak
Boldogság árán...
Múlt és Jövendő határán.
Baktat már az óév tova;
Gyalog -
Lesántult a lova...
Amilyen szépecskén kezdte,
Éppolyan csúful végezte.
Decemberben
Hamis nóta;
De - nem az év tehet róla...
Nem maradt kenyere, bora...
Baktat már az óév tova.
Globális Atlantisz-barakk...
Tán minket is el-oltanak,
S transzhumán bolondériák
Adják majd a halált tovább?
Isten nélküli vízözön
Tákolódik kézen-közön,
S pénzes idióta sereg
Saját sírját ásatja meg?
Beoltanak,
Ki-oltanak...
Globális Atlantisz-barakk...
Jégkoronás fák alatt
Sáros pocsolya,
Háztetőkön fehérlik a
Téli korona.
Vén December nagyapó
Latyakban tocsog,
Délidőben csöpögnek a
Hosszú jégcsapok.
A esztendő véget ér,
Sarka csikorog,
Lucskot hagynak utána az
Utolsó napok.
Jégkoronás fák alatt
Csatangol a szél,
A Tél a közeljövőre
Nem sok jót ígér.
A búcsúzó December
Egyre kesereg,
Udvaron éjszakázik a
Dermesztő hideg.
Felfuvalkodik a Tél,
Zengi örömét,
Köröskörül szégyenkezve
Hallgat a sötét.
Jégkoronás fák alatt
Táboroz a Tél,
Mindent, ami nem fagy-elvű,
Tüstént elítél.
Tele szájjal hirdeti:
Szabadságot ad,
Azt képzeli, örökre a
Nyakunkon marad.
Zsarnok módra üldözi,
Ami Tiszta, Ép,
Azt hiszi, elhisszük neki,
Hogy a torz a szép.
Törvénybe is iktatja, hogy
Nem lesz soha Nyár,
Minél hangosabb, annál több
A hívő szamár.
Jégkoronás fák alatt
Mindig van Remény,
A Lelkünkben, amíg élünk,
Zöld a televény.
