Az est köszvényes lett, és nyöszörög, A lomb se zsong, csak fáradtan zörög, Mint piacon törődött vén kufár, Ha hazatérve vacsorára vár. Október Színre lépett, Már sejtjük, hogy Utánunk is lesz élet.   A jegenye komor, de még sudár, Holnapra drágább lesz a napsugár, A szellő fanyarul…

  Csendes eső, ősznyitó, Nyárból tovább ringató…   Nyár emléke útra kél, Életszagot fú a szél.   Gyűlik a felhősereg, Száraz levél pityereg.   Csendes eső, ősznyitó, Élet-nótát dúdoló.   Volt Tavasz, Nyár, rohanás, Ősszel jön a számadás.   A Virágzás sírba száll, Jön a Feledés, A…

  Azt bégeti konzum-birka, A nyugdíjas tele irka,   Elég öröm, s bánat érte, Elhasznált rongy, nem kár érte...   Birka-ész, birka-plafonnak; A bölcsebbek vállat vonnak...   Azt bégeti EU-birka, Hogy a vén holló - pacsirta.   Nagy brüsszeli elmeosztály Felett szakállas felhő…

  Azt csacsogja sok gerenda Meg tetőcserép, Örökké a szexről van szó, Mégis fogy a nép.   Nem tudja már a magyar nép Lánya és fia: Szeretkezés ám az élet, De nem orgia.   Mára a ferde  se ferde, Csak különleges, Az üresről is kiderül, Hogy csak üreges.   Kárba vész a szép…

    Csak az a nap jöjjön egyszer el, Amikor Csupán dolgozni kell. Legyen tavasz, Vagy ködös, vén november, Munka gyümölcsét élvezné az ember, S ne volna rettegés, Hogy a pénz kevés, Se fenyegető áremelkedés.   Csak az a nap jöjjön egyszer el, Amikor Csupán dolgozni kell. Legyen zengő…

  Nyári verejtékben úszik A politika, Jobbról csapkod, Balról csapkod, Jobbról hápog, Balról hápog; Mint egy úszni most tanuló Kerge kiskacsa.   A Világ – globális; A Haza – lokális; Aki mindkettőt nem érti, Nem lehet normális.   Egyik jobbról, Másik balról Nyögve…

    Szájmaszkos Ádvent idején Jókedvünk vénülő tehén.   Csöndes pokla van az agynak; Az arcokra maszkok fagynak.   Ásít a profán ravatal; Tesztelget szorgos hivatal.   Gyalogok fehér-feketén Szájmaszkos Ádvent idején...

  Holdtalan sötét éjszakán Kérdések az Idő falán.   Hol van a Meddig határa? Mi volt a Teremtés ára?   Milyen lidérc nyomába hág A duplafenekű világ?   Valahol fut a karaván... Holdtalan sötét éjszakán...

     (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)   A néhai Magyar Költő Ádvent idején Lélek-hajójának színes, Puha rejtekén Hálát adott a Költészetért, Hálát adott a Szerelemért, Hálát adott egy szent, csodás Egyetlen napért...   Látta, Ahogy száguldanak Bádog…

  A Tél rozoga, ócska kürtjén Recsegve száll a hang; Farkasordító hangulatban Van most a vén bitang.   Jégborda nyújtózik a földön, Léptünk alatt ropog, Hideg-adót vet ránk a hajnal, S a kezünk nyomorog.   Szürkén, kifosztva koldul Napot A föld, s a büszke ég, Új szörnykorszak rémét…