Az óév sárban fuldokol;

Jövő születik valahol.

Tolakodó Covid-sereg

Ömbölyög a világ felett.

Kijárási tilalomba

Durrog egy-két házi bomba...

Az óév sárban fuldokol;

A világ nagy, poshadt akol...

Sáros, esős, pocsék idő,

Nagy tócsányi múlt-temető...

Izzadnak az égi falak,

Fatörzsekig csap a latyak.

Az óév sárban fuldokol;

És kiút nem látszik sehol.

A Lét sötétben bujdokol,

Vagy sírva Hit után lohol,

A Hegy csak rémlik valahol,

Tövében Isten bandukol.

Az óév sárban fuldokol;

Vén profán Cerberus csahol.

Az órák éppen kongatnak,

Benga barmok durrogtatnak,

Leng a sötét eső-kendő,

Sárba jött az új esztendő.

Az óév már sárba fulladt,

Az új meg még igen nyamvadt...

Botra támaszkodó Remény

Ébred komor álmok hegyén...

Hátha most mégis,

Emberek...

Hit nélkül élni nem lehet...

Segítsen meg a Teremtő,

Legyen boldog új esztendő!