Meghitt magyar Március
Újra itt terem,
Látja, hogy álom lett a Múlt,
Rideg a jelen.
Március idusai
Vannak még nekünk,
De sok magyar már nem tudja,
Mit ünnepelünk.
Némul egyre Március,
Halkul a zene,
Egyre hangosabb a nihil
Zaj-egyvelege.
Meghitt magyar Március
Újra sorba áll,
El nem keseredik attól,
Amit itt talál.
Árva magyar roncstelep,
Csend vihar előtt;
Stupid mobil-játszadozás
Halott Múlt fölött.
Szilánkosra tört ablakra
Csúszik a roló,
Lesz a magyarból külföldön
Vécépucoló.
Meghitt magyar Március
Mégis visszatér,
Aki látott rosszabbat is,
Mindig jót remél.
Amíg itt megmaradunk,
Jobb mindig jöhet,
Hit, elszántság, szent akarat
Még csodát tehet.
Meghitt magyar Március,
Kacag fent az ég,
Még mindig több a világ, mint
Szükségszerűség.
