Hogyha a Lét

Véletlenek

Gúnyos fintora,

Cél nélkül,

Mint félredobott

Pipacsutora,

Süket a szférák zenéje,

Nincsen dallama,

Akkor, úgy tűnik,

A Nemlét

Tán

A Rend maga.

Ha a Nemlét zavarta meg

Az Isten

Eszét;

És a Lét csak

Véletlenül

Vette kezdetét,

A világnak

Oka-célja

A Semmi lehet,

Az ember reménytelenül

Létbe vettetett…

Ha túl a Semmi határán

Csak

A Semmi vár,

Ha a kilőtt élet-galamb

Vissza sose száll,

Talán nem is oly keserű

A Halál

Bora…

Csak:

Tudjuk, hogy véletlenek

Nincsenek

Soha.