Őszre hangol a Zenekar,
Vastagodni kezd az avar.
Bágyadtabb lett a napsugár,
Búcsúversét mondja a Nyár.
A felhőfront egyre dagad,
Holnapután Jövő szakad...
Nincs már Nyár álomvilága;
Kopog az Ősz valósága...
Intünk a távozó Nyárnak;
Nosztalgia-ködök szállnak.
Az álmaink íze fanyar...
Őszre hangol a zenekar.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
