Atlantiszi őszi napon

Sajgott a jövendő nagyon.

Sors-rontási tervek végett

Szemlét tartott az enyészet.

Rossz csőcselék-szavak mérge

A város fölé emelte,

S keresve a gyönge pontot,

Atlantiszra átkot mondott.

Atlantiszi őszi napon

Szél táncolt korai fagyon,

Eső csorgott hideg kőre,

Köd ült minden kikötőre,

Hullott a sárga falevél;

Reszketett az égi fedél...

Atlantiszi őszi napon

Jég ült minden gondolaton.

Komor jóslatok termettek,

Többen sírtak, mint nevettek,

Hiába volt minden bőség,

Nem volt hozzá felelősség...

Atlantiszi őszi napon

Árnyék tekergett a falon.

Elrendelés ütött pártot,

Ültetett káoszvirágot,

Kóválygott a város felett,

Indulatokat keresett...

Atlantiszi őszi napon

Isten ült egy korhadt padon.

Látta: üvölt a balgatag,

Hallgat a Szabad Akarat.

Nyerített a viszály lova;

Isten csöndben elment tova...

Atlantiszi őszi napon

Állt a Remény - hallgatagon...

Az ostobák acsarkodtak,

Vádoltak és rágalmaztak,

Közben a sunyi enyészet

Amit akart, mind elvégzett...

Sajgott a jövendő nagyon;

Atlantiszi őszi napon...