Sors-barázdát billegetünk, Szerencsetojást keltetünk, Élünk csendesen. Körülöttünk hömpölyög a  Vén Történelem.   Jövő-palántát nevelünk, Élünk, Alkotunk,  Szeretünk, Az Idő halad, Lelkünk mélyén hullámzik a Szabad Akarat.   Profán hétköznap csikorog, Rossz végzetek gyomra…

  Pojácák világa készül; A szakrális Múlttá évül.   Abszurditás-szörnyetegek Pénz-paripán özönlenek.   Globál-pénz rabszolgát keres; Normává lesz a beteges.   Hogyha hit profánba téved, Semmiről se szól az Élet.   Semmi-hegyen nihil épül; Pojácák világa készül.  

  A Teremtő Képzelet Isten adománya, Megszámlálhatatlan Álom Alkotóját várja.   Boldog, aki él vele, Álom-milliárdos, Lelki gazdag, Ezer égi Öröklétben szálldos,   Ahol nem élnek vele, Nem is futja másra, Izzadságos közhelyekre, Rossz önvallomásra.   A Teremtő Képzelet Nem öncélú…

  Mezítlábas történelem Nemzet-amnéziát terem,   Mivelhogy az apja-anyja Puszta ideológia.   Szikkadt dogma-özön lép be Az események helyébe.   Mezítlábas történelem; Múltba tolakszik - a jelen.   A Múltba doktrínát helyez, Torzít, Oroz, Előjelez,   S a kontár "történetírás" Egész…

  Atlantiszban - Múlt-vonaton; Fut a lomha, ósdi vagon.   Nagy köd a Mítoszok Földjén, Emitt füst, Amott meg - tömjén.   Égben lebegő városok Között lomha Régmúlt csoszog.   Atlantiszban - Múlt-vonaton; Fáj az Emlékezet - nagyon.   Memória rostáin át Semmibe foszlik a világ.   Ami…

  Végzet, az öreg képkufár Állandóan vevőre vár.   Tudja, hogy hiába viccel, Mivel Isten sose giccsel.   Rossz jövő-képekkel házal, Füllenteni sose átall.   Pénzes balekot nem várat, Rásóz rossz utópiákat.   Végzet, az öreg képkufár; A készlete nagyon sivár.   Mézesmázos…

  Időn túli csendes ulti; A Játék sosem pusztul ki.   Isten ingujja felgyűrve, Lapjába van elmerülve.   Száll az Idő - Jövőt vésve; Hallatszik hullámverése.   Időn túli csendes ulti; Egyet sem ér, ami multi.   Egyik partner a lenézett, Állandóan vesztes végzet,   A Idő a sziklát…

  Agresszív filmeket Csinálnak nyugaton, Mai erőszak tombol a Régi várudvaron.   Forrong az indulat, Kegyetlenség szálldos, Kezeket vágat baltával Földnélküli János.   Ütött-kopott hősök Halált nyeldekelnek, Vértengerbe fulladnak a  Meg sem élt szerelmek...   Véres…

    Fáradt-zöldből - üdezöld, Felsóhajt a fű, s a föld, A por sárba gyúrva már, Száll a pompás illatár.   Öt perce múlt - milyen rég… Zengett-zúgott fent az ég, S fésületlenül szakadt Fejünkre az áradat.   Csupán röpke pillanat, S minden más pályán halad, S míg mindent…

    (A néhai Bánffy Miklós) Szomorkás arcú úrlovas, És belül kemény, mint a vas.   Kezdetben övé Bonchida, A végén egy inasszoba.   Látott békebeli csodát, Rendezett végső koronát.   Egy öreg magyar külügyér Erdélybe lakni visszatér.   És mikor ott már nincs haza, Újra csak Pestre…