Sötét jelennek zord jövő az ára, Nem Isten vitt minket a Golgotára, A Lét zokog, A Remény csikorog, Még mehetünk másfelé, Magyarok.   A külföld akkoriban Róma volt, Az összes hízelgő neki csaholt, Még élt a Holt, Kereszten haldokolt, A tömeg zúgott, Isten Néma volt.   A sanda múlt…

  Szkítaságos Idő-honban Ős Eredet - még talonban.   Tovatűnő évezredek Árnyéka rátelepedett,   Az útjelzők rég elkoptak, A szavak megcsavarodtak.   Szkítaságos Idő-honban A Jelen mégis otthon van.   Az érzelmek és a jelek Mindig tévedhetetlenek.   Romos évezredek felett Fogunk a…

  Ma egész nap fújt a szél, S mint a korhadt kapanyél, Nyöszörögtek az egek.   Hideg kék volt a világ, Féltek a tavaszi fák, S indigóba bújt az ég.   A vad Alkony a csillagokat leste, Halálra kereste, Fényüket lenyeste, S indigó lett Az Este.   Mint szürke folt, Elbújt a Hold, És…

  TeGyorsan illanó, Elvillanó, Néha Megcsillanó Véges határtalan; Te Tűnő Idő. Élet-evő Merő Erő; Te füstös, rossz fatál, Végtelen cérnaszál, Ha a világ megáll, Te mész. Te ős-sötét vidék, Süppedt vész-menedék, Mért nem lehet belőled Soha Elég….   Az Idő A világ Kajsza…