Régi Tavaszok emléke Csendesen bújik a szélbe.   Virágözönt hordtak a fák, Egyszerűbb volt még a világ.   Lélekmezőn imbolyogtunk, Jövendőket lapozgattunk.   Régi Tavaszok emléke Sosem áll magától félre.   Fényes homlokú etalon, Mérce minden új Tavaszon.   Megalkudni sose…

  Atlantiszban is szólt ének, Amíg csak tartott az Élet.   Sejtették, vagy nem sejtették; A Reményt el nem temették.   Sohasem király, vagy kormány Áll a hétköznapok ormán.   A világ szent tükörképe Az otthoni esti Béke.   Atlantiszban is szólt ének, Voltak…

  Furcsa, rossz bolondéria Volt Magyarhonban Thália… Úgy jött Pestre és Budára, Mint barack az almafára. Ahol a szerzők hemzsegnek, Drámaíró kinek? Minek?   Pedig akkor éppen ez volt A néhai Czakó Zsigmond ; Bohém, fájdalmas lázító, De leginkább: drámaíró… Ahol a szerzők…

  Nagypéntek van,Ma nem szól a harang;Vöröslő Múltat hord vállán e nap,Piros ruhában prédikál a pap.Nagypéntek van,A csendes templomok -Ahol az Örök Főpap néz ma szét -Őrzik Múltunk és Jelenünk Hitét.Nagypéntek van,Megvan még a Hazánk;Sokan haltak,Még többen éltek Érte;Méltók vagyunk-e Hozzájuk mi…

  A Hit az Élet alapja. Az Ember Istentől kapja, De maga szab neki formát, Viszi a Lét ormain át.   Reggel érdemes felkelnem, Érdemes levegőt vennem, Mindig, mindig Tovább Mennem... Minden percben ott van velem, Akkor is, hogyha nem érzem, Ha nem értem.   Maga a Rész, Meg…

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt - a sablon-sorban.   Őstörténetünk... Valami Nem passzol... Jól érezte László Gyula Professzor...   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került... Vékony volt, De hetekig le se tettem; "Hunor és Magyar nyomába" eredtem...   Nem…

  Kint didereg az álmos téli reggel, Jégcsap-kérdőjel az eresz alatt, Köd perel károgó varjúsereggel, S a jég-vájta sötétség szétszakad. Január… Február… Eltöpreng az ember: Itt leszünk-e, mikor Eljön a december?   A január vénen jött a világra, De nála rejtőzik az új Idő; A jégkosarába…

  Emlékeink Múzeuma Felfér egy nagy pótkocsira.   Létünk lényegét mutatja, Maga az Élet vontatja.   Tünékeny, sose anyagi, Nem lehet felrobbantani.   Emlékeink Múzeuma Csupán Pillanatok sodra.   Apró tűnő öröklétek Színezik a véges létet...   Amíg vagyunk, élni éget A sok kicsi…

Régen puskatus zúzta, Osztrák, meg török nyúzta, Néha valóban Puszta volt A puszta.   Baljós évszázadok hosszúra nyúltak, Emlékek hulltak, S úgy tűnik, Mára elmúltak A múltak.   De lehetnek bármilyen gondok; A föveny alatt, A homok ágyában, A humusz mélyén Tovább élnek, És éltetnek…

  Jön mosolyogva, kedvesen, szerényen, Ócska, rozsdás kerékpárja recseg, A szájában cigaretta fityeg, Dolgozik, és közben Arról mesél: Ahogy az igazi magyar Ma él.   Akárhány pártprogramnál pontosabban Látja az álnok, pénzsóvár jelent, Látja a nem-et, éli az igen-t, Szerel, és…