Harangzúgás Atlantiszban; A vén Idő szíve dobban.   Peregnek rég néma dobok, Múltak tengere háborog.   Törött szárnyú emlékezet Csapong holt emlékek felett...   Harangzúgás Atlantiszban, Örök őszi alkonyatban.   Hullanak a falevelek, Tűnő évek zaja pereg.   Állandó…

  Jelen Anya és  Múlt Apa; A Jövő - Kettőjük sarja.   Múlt voltam, Jelenem - vagyok; Jövő - Amivé válhatok.   Amíg él ez a kapcsolat, Atlantisz víz felett marad.   Itt nem számít a túlerő; Kamu múltból - kamu jövő.   Hosszabb távon nincsen érdek; A jóslatok mit sem…

  Ősszel az Olümposz hegyén Nem lel istenre az egyén.   A turistákat nem várja Mondák kristálypalotája,   Őket Zeusz nem üdvözli, És Árész sem ijesztgeti.   Artemisz már nem vadászik, Apollón sem fuvolázik.   Ősszel az Olümposz hegyén Ködfátyol ül a Múlt telén.   Ősszel a…

  Titok-arcú lények vagyunk; Nem tudjuk, honnan származunk.   Hogyha Lelkünk Titokra lel, Doktrínákkal takarjuk el.   Félünk attól, ami Áldott, S - díjazzuk a butaságot.   Tévtanokat terjesztgetünk, Múltat hányunk, Jövőt eszünk.   Titok-arcú lények vagyunk; Nem mindig jókor…

  Mitől lesz jobb a világ? Attól, hogyha minden ember Rózsaszínbe Öltözködve Harsogja a doktrínát, Közben pedig  Örökösen Felvonulva Riszálja a tomporát?   Nemigen! Zagyválhat a propaganda, A Valóság -  Másmilyen!   Mitől lesz jobb a világ? Hogyha egy nemzet sem marad, S lesz…

  Égből hulló híg Kegyelem; Ázik a vén Történelem.   Szivárog az Ősz fejéke, Ködössé fakul a Béke.   Történetmondó írnokok Ablaktörlője csikorog.   Ahogyan az Idő halad, Jobbról-balról foltos marad.   Itt is, ott is sáros paca, Benne ül a politika.   A Jelen rossz ablakára Gyűlik…

    Szikár, magas, szakállas Férfiember, Fiatalos, érces hang - Megnyerő; Tudás, Bátorság, Büszke szellemesség, Meg nyolcvan esztendőnyi Őserő.   Csak videón adott elő nekem, Hogy láthattam őt - Ingyen kegyelem.   Ezer szellemi merészség-csoda; Bátrabb magyar szó Nem…

  Nyárutó csendes alkonyán Isten kinéz az ablakán.   Gyümölcs érik, Emlék virul; A világ még élni tanul.   Álmatag a felhő-sereg; Ajtó mögött Ősz ténfereg.   Nyárutó csendes alkonyán Isten néz a Jövő után.   Csendes nyári alkonyatok Felett nosztalgia csorog.   Búsan elballagó…

    Vajon velünk változik-e A Múlt? Hatunk-e rá? Vagy mint a régi konyhapult, Vagy szemétdombon a vén csorba bögre, Állandó, holt anyag lesz Mindörökre?   A sárkány feje mindig újra nő? Telik, Vagy mégsem telik az Idő?   Egyenes, Vagy spirál? Minden rossz dogma fejtetőre…

  Trutymóságos idők járnak; Nagy étvágya nőtt a sárnak.   Az eső hull, csepeg, szitál, Irigy téli szél kornyikál.   Idő zord, ködös hajlatán Tócsákba gyűlik a profán.   Felismerhetetlen a rét; Fagy-cenzúra jelzi jöttét.   Nagy étvágya nőtt a sárnak, Trutymóságos idők járnak.