Bottal járó ősmítoszok Bús falkája halkan csoszog.   Rongyaikon mese-foltok, Egy amnézia sem boldog.   Mítoszföldi Csipkerózsa Már senkinek sem adósa,   A világ tartozik neki Azzal, hogy életre kelti.   Süket harangokat kongat, Történetmagot szorongat.   Az emlékezet…

  Trója soha nem adja fel. Halottaiból is felkel.   Szászszor porig rombolhatják, A Lelkét meg nem fojthatják.   Eláshatja a túlerő, Életre kelti az Idő.   Sem erőszak, Sem a szkepszis; Trója marad. Volt is,  Lesz is.   Trója soha nem adja fel; Legfeljebb későn  - De felel.   Ída…

  Dácia titokfellege Még Erdélyre ül, Kotlott mesék lakomáznak, Az Igazság Kapun kívül Gubbaszt Egyedül.   Vajon kik voltak a dákok? (Az, hogy a mai románok A dákokra akaszkodtak, Csupán rossz, területrabló Lila műmese, Nem igazolja régészet Nem igazolja nyelvészet, Nem igazolhatja…

  Vízözön előtti korban Rossz doktrínák álltak sorban.   Morális gátak repedtek, Torz kánonok hetvenkedtek.   Istent félre hajították, A szögletest gurították.   Vízözön előtti korban Vének álltak kamasz-sorban,   Felnőni sosem akartak, Ördög bálján farsangoltak,   Mű-kecske mű-réten…

  Múlt-folyam vén csónakosa; Emlékeit maga mossa.   Mély csendben húzza az áldott, Hosszú evezőlapátot.   Lassan foszló Álmok elé; Mindig, Mindig  Visszafelé...   Lassan széthulló Múlt elé, Arccal tűnő Jövő felé...   Jár a keze ide-oda... Múlt folyam vén csónakosa.  

  Az Idő bozótos partján Jövő sétál A Múlt karján.   Elhalványulnak az évek, Tócsákba gyűlik az érdek.   Szél süvít a bozóton át; Matéria tagad Csodát.   Ahol elég tágas a rés, Vicsorog az elrendelés.   Madár röppen néma Égre; Fénylik az Isten Igéje.   Az Akarat büszke portyán, Az…

  A besenyőfutás-svindli, Lassan és nehezen múlt ki.   Öngyilkos ál-történelem Ilyen bolondgombát terem.   Elátkozott nemzedékek Tanulták az ökörséget.   Sok forrás nem tudott róla, Régészet nem igazolta,   Józan észnek mondott ellen, Mégis ott vigyorgott - fennen,   Mert…

  A Történelem Szélbe Hamvakat szór Élt valaha A trójai Hektór...   Rettegte őt egykor a túlerő, Sírját őrzi A végtelen Idő.   Férj volt és Apa. Gyakran félt, De nem hátrált meg soha. Hurkot vetett rá A Történelem, A vén lókötő, És elfogyott útjából - a Jövő.   Férj volt és…

  Atlantiszban - Múlt-vonaton; Fut a lomha, ósdi vagon.   Nagy köd a Mítoszok Földjén, Emitt füst, Amott meg - tömjén.   Égben lebegő városok Között lomha Régmúlt csoszog.   Atlantiszban - Múlt-vonaton; Fáj az Emlékezet - nagyon.   Memória rostáin át Semmibe foszlik a világ.   Ami…

  Végzet, az öreg képkufár Állandóan vevőre vár.   Tudja, hogy hiába viccel, Mivel Isten sose giccsel.   Rossz jövő-képekkel házal, Füllenteni sose átall.   Pénzes balekot nem várat, Rásóz rossz utópiákat.   Végzet, az öreg képkufár; A készlete nagyon sivár.   Mézesmázos…