Hamlet malma zúg a szélben, Isten leghátsó kertjében.   Precessziós görbületek Sűrű ködben örvénylenek.   Idősíkok csontja remeg; Csikorognak a kerekek.   Forrva forr az időpatak; Jégkorszakok csillámlanak.   Hamlet malma őröl egyre; Hitvány nem jut fel a Hegyre.   Áporodott…

    A régi csillagistenek Nélkül az éjszaka hideg.   Távoli tűzgolyóbisok Parányi fénye imbolyog   Helyettük a nyári égen, Túl mítoszon, szenvedélyen,   És ha csillag hull valahol, Az is csupán egy - meteor.   A régi csillagistenek Valahol a profán felett   Várakoznak, túl a…

    Vajon velünk változik-e A Múlt? Hatunk-e rá? Vagy mint a régi konyhapult, Vagy szemétdombon a vén csorba bögre, Állandó, holt anyag lesz Mindörökre?   A sárkány feje mindig újra nő? Telik, Vagy mégsem telik az Idő?   Egyenes, Vagy spirál? Minden rossz dogma fejtetőre…

    Csodatévő messzeségek Csak a Régiségben élnek.   Ma bankszámla, repülőgép... Semmi egyéb - Csupán költség...   Tengerparti szelfigyártás... De ez se más - Csak fogyasztás...   "Itt is jártam, ott is jártam, Mindenütt profánt találtam..."   "Bejártam országot, százat, Láttam ezer…

  A Lét végső határán át Sose szárnyalhat a világ.   Útját arra nem veheti Az se, aki azt képzeli.   A halálon túlt képzelve Leírhatjuk - de csak élve.   A Lét végső határán át Nem lőhetünk ki rakétát.   Hiába is kutatgatja Bármi csúcstechnológia,   Mert a Lét végső határán Fennakad…

  A hajdani Levédia Volt-e? Létezett valaha?   Érte tudós teóriák Tépik régen egymás haját.   Azonos-e Etelközzel? Távol van attól? Vagy közel?   A hajdani Levédia... Csak Konstantin beszél róla,   És a Bíborbanszületett Akármit félreérthetett,   S tudósaink közé dobott Egy…

    Nyári mesék gyülekeznek A domboldalon, Tudják, hogy a Mesénél Nincs nagyobb Hatalom.   Egyik világciklus jöhet A másik után, A Mese a változásra Vállat von csupán.   Beszivároghat időnként Száz hamis mese, Úgyis kihull az Időből  Majd a férgese.   Nyári mesék…

  Nyárfasorok a Styx partján; Múlt áll a Jövendő balján.   Örökös naplementében Az ég csillagtalan, ében.   Árnyakká vált holt remények Lassan mítoszokká érnek.   Nyárfasorok a Styx partján; Az örök éj sose harsány.   A hajdani indulatok Ködpárája fenn gomolyog.   Sötét ladik bukkan…

  Barlang falán tűz árnyéka, Szunnyad a vén kecskebéka.   Lélektelen hamvak szállnak, Foszló árnyak ködre várnak.   Rikító műanyag menyét; Isten behunyja a szemét.   Barlang falán tűz árnyéka; Profán a halál hajléka.   Matéria-végállomás Mindig új barlangokat ás,   Dogmát ad, meg alá…

  Túl Szíriat Oszlopain Zavaros a Tenger; Saját határain akar Túllépni az ember.   Minden ajtóról, ahova Az van írva: "Mégse!" Gőgjében azt képzeli, hogy Isten tévedése.   Túl Szíriat Oszlopain Csak profán a téma, A pénz teremtőt alakít, És az Isten néma.   Túl Szíriat…