Mítosz-hazánk partjainál Az Idő emlékműve áll.   A kikötő sose fogad Közönséges kalózokat.   Ott nincs bank, se aranyalma, Ott anyagnak nincs hatalma.   Öröklétek emléke vár Mítosz-hazánk partjainál.

  Atlantisz bennünk él régen, Valahol lent, Nagyon mélyen...   Fentről folyton feledtetve... Alulról mégsem feledve.   Alvad a messzi Múlt vére, Volt a Földön világvége...   Atlantisz bennünk él régen; Csillag egy mitikus Égen...   Be van a lelkünkbe égve, S mint Reményt, őrizzük…

  Időfolyam - hegyszorosban; Közöny-sziklákon víz csobban.   Égbenyúló hegyvonulat, Vége távol ködben marad,   Komoran húzódik messze, Idő vize forr közötte.   Időfolyam - hegyszorosban; Száz nehéz pillanat csobban...   Mindenre hó vagy sár tapad, A kiutak nem látszanak.   Az Idő…

  Karácsony oázisában Megmelegítem a házam.   Megmelegítem a házam, Egyenesítem a vállam,   Kiegyengetem a hátam Karácsony oázisában.   Karácsony oázisában Ezernyi virágos ág van,   Remény-bimbó, Élet-vetés, Bátor Jövőre ébredés.   Tömérdek friss Bátorság van Karácsony…

  Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk - Népi Apánk...   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás...   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon…

  Idő Apó vén kutyája Az évezredeket járja.   Pénz, hatalom meg nem hatja, A zsarnokságot ugatja.   Idők ösvényeit rója, Ő az Utak Megnyitója.   Idő Apó vén kutyája Nincs időotthonba zárva.   Legyen jelen, múlt, vagy jövő, Ott van, ahol száll az idő.   Kanyargós időutakon Szimatolva…

     (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)   A néhai Magyar Költő Ádvent idején Lélek-hajójának színes, Puha rejtekén Hálát adott a Költészetért, Hálát adott a Szerelemért, Hálát adott egy szent, csodás Egyetlen napért...   Látta, Ahogy száguldanak Bádog…

A feledés örvényébe lehullt, Vak ködével takarta be a Múlt, Titkát tagadja néha még az ég is, S emlékét őrzi minden ősi  mégis.   Az ember fennen tagadja, de sejti, Hírét-nevét a lelkek mélye rejti, Ott rejtőzik, mint hitünk meghitt éke, S mint a Jövő utolsó menedéke.