Világvégi éjszakában Térdel a Múlt egymagában,   Vállán hosszú, kopott kabát; A Jelenért suttog imát.   Vén doktrína-kísértetek Sötét ködben örvénylenek.   Megbomlott a "fent" és a "lent", Bőg a profán, Hallgat a Szent.   Térdel a Múlt egymagában; Világvégi éjszakában.

  Atlantisz bennünk él régen, Valahol lent, Nagyon mélyen...   Fentről folyton feledtetve... Alulról mégsem feledve.   Alvad a messzi Múlt vére, Volt a Földön világvége...   Atlantisz bennünk él régen; Csillag egy mitikus Égen...   Be van a lelkünkbe égve, S mint Reményt, őrizzük…

  Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik…

  Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk - Népi Apánk...   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás...   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon…

  A Történelem ócska szárnyain Időben, Térben Elsők a Vérben; Magyarok, Honfitársaim.   E nemzet magányosan egyedül, Hosszú évekig birka módra tűr, De aztán váratlanul odavág, És távolról csodálja a világ.   Fegyver a kézben, Talpig  vészben, Kiomló vérben a sok…

  El ne csüggedj, Vízöntő, Csorgass jobbra-balra, Amnéziában szenved még Az emberi fajta!   Zúduljon a vízsugár, Jó az Isten kedve, Ne maradjon semmi se a Múltba eltemetve!   Múlt nélkül a Lét hamis, Az Akarat zagyva; Segíts, Atlantisz se legyen Tovább kitagadva!   El ne csüggedj,…

     (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)   A néhai Magyar Költő Ádvent idején Lélek-hajójának színes, Puha rejtekén Hálát adott a Költészetért, Hálát adott a Szerelemért, Hálát adott egy szent, csodás Egyetlen napért...   Látta, Ahogy száguldanak Bádog…

  A Múlt hullámverésében Mindig akad vesztett Éden.   Ahogy szaladnak az évek, Porba omlanak a révek,   Pillanatok köddé mállnak, S emelkednek az új gátak.   A Múlt hullámverésében Mindig varázsszó a "régen".   Öregedő Pillanatok Emléke ma is tüzet fog,   És a régi…

  Fürge Idő Végtelenből Csepereg, Csikorognak vékony bádog ereszek És hitelek.   Lucskos jövő jelen sárba Szürke égből Szemereg; Közben meg az Élet lassan Évről évre Lepereg.   Évszázadnyi felhőfalka Fenti Ködben Feldereng; Sírásába néha-néha Az öreg Föld Belereng.   Gyűlik a…

  Hideg szelek köntösébe Öltözik a reggel, Zúg a harang, Karácsonyt vár az Isten, S az Ember.   A külső világ közömbös, Vakon mered jégbe, Ember nélkül csak a csillag Hideg fénye égne.   Közönyös az anyag-világ, Mint örök december; Istentől és Önmagától Kap hitet Az Ember.   Hideg…