Kötél feszül - erős a kar, s a váll,
Árboc hegyére csúcsvitorla száll,
Ma élünk akkor is, ha meghalunk.
És mindenféle széllel dacolunk.
A Nap mosolygó, lusta vén batár,
A végtelenbe ér a láthatár,
S a pengevékony orrú kis hajó
Száguld előre, mint a torpedó.
Még elpusztíthat a vihar…