Atlantisz bennünk él régen, Valahol lent, Nagyon mélyen...   Fentről folyton feledtetve... Alulról mégsem feledve.   Alvad a messzi Múlt vére, Volt a Földön világvége...   Atlantisz bennünk él régen; Csillag egy mitikus Égen...   Be van a lelkünkbe égve, S mint Reményt, őrizzük…

  Felelőtlen korban, Bio-drónok között, Amikor az erkölcs Rongyokba öltözött, S hazugságot áraszt A médiatenger; Mitől marad Ember Korunkban Az ember?   Talán a pénz, A dollárok varázsa? Talán a bankó Isten földi mása?   Felelőtlen korban, Globál-zivatarban, Ezernyi…

  Fel nem foghatom; Minő hatalom Az irodalom; A jó irodalom. Mint Tündérország küzd a halál ellen El nem enyésző érzelem, Mint víg élet-hajó,És a szellem, a fürge széltoló, Fegyverük: Az örök emberi Szó. Fel nem foghatom, Hogy sok fáradt-kusza lom, Mért gondolja azt, Hogy…

  Drága Kincsem, Te nagyon Aranyos, Te mindig szép, Mindig kívánatos, Kicsi Tündérem, Csacsogóm, Csinoskám! Még temérdek szép boldog évet Hozz rám!

  Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik…

  Szép őszi nap, A Kettőnk ünnepe... Valaha régen, Sok esztendeje - Közös Életünk azóta pereg - Te hozzám jöttél, S én elvettelek... Drága Szerelmem, Kicsi Feleségem! Sokáig leszünk együtt még, Remélem!

  Újabb közös év fogja át a vállunk, Meghitt Múlt ül A szent Emlékeken; A válasz most is, Míg élünk: Igen. Maradok Neked, Maradj meg nekem! Még átutazunk újabb éveken, És mindenütt, Amíg van Lét: Igen. Most és örökké, Míg élünk: Igen!  

  (Kislányom egyik legszebb festménye nyomán)   Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt…

  A Mi Napunk, A Tied és az enyém; Évente ránk mosolyog, Ahogy erre halad Az Idő kerekén.   Ajándékba adtad Magad Nekem, Én meg Neked magam, Nem adjuk vissza többé sohasem, Tanú rá Isten, Meg a Szerelem.   Élek, Amíg van cél, Amíg Te vagy nekem; Isten is ott, Ahol a…

  Sok éve történt, Ezen a napon; A vén Idő megállt egy pillanatra, Mint fáradt vándor, aki azt kutatja, Akad-e szállás a szőlőhegyen, S Te azt mondtad: Igen.   Azóta évek, Napok jönnek-mennek, Mindennap újabb igenek teremnek, S köszönöm Neked A Életet.   Összenőttünk, Mint tölgyfa…