Vékonypénzű téli napfény Csillog a fák tetején, A halál mindig vazallus, Csak az Élet szuverén.   Sok titok rejlik a Télben, Ki amit talál, azé; Vékonypénzű téli napfény Vezet a Tavasz felé.

  Sötét király áll a mattban; Az utolsó gondolatban.   Fekete-fehér ég látott Hosszúra nyúlt végjátékot,   És a pozíciós végzet A partiban elenyészett.   Sötét király áll a mattban, A sakkóra mozdulatlan,   És a távoli istenek Elméletet frissítenek.   Fut az élet mattról…

  Felelőtlen korban, Bio-drónok között, Amikor az erkölcs Rongyokba öltözött, S hazugságot áraszt A médiatenger; Mitől marad Ember Korunkban Az ember?   Talán a pénz, A dollárok varázsa? Talán a bankó Isten földi mása?   Felelőtlen korban, Globál-zivatarban, Ezernyi…

  Ős bánatok januárja Alkony-kapuját kitárja.   Pislákoló emlékezet Felé sötét ösvény vezet.   Örök-távol köd-végeken Rejtőzködik a Sejtelem.   Ős bánatok januárja Útját szünet nélkül járja.   Ködbe csábított tudatok Fonnyadt elmeváza ropog...   A sötétlő nemlét-vizek Sosem érik el…

  Fehérbe dermedt a világ, Fagy sóhaja ropog, Zord hideg téli éjszakán A szél gyászdalt kopog.   A szomorú tél vak magány Sorsát ízlelgeti, Jégcsap formájú könnyeit Nem is rejtegeti.   Szívós, pislákoló remény, És megfagyott hitek; Jeges marokkal üldözi Álmunkat a hideg.   A Tél:…

  Fáradt napfény ősz derekán, A vén Idő: gőgös kagán.   A vén Idő: kánok kánja, A halandót sose szánja.   Halandó az Isten álmán, Hajózik az Idő hátán.   Fáradt napfény ősz derekán, Létünk a vén Idő hátán.   A borongós őszi katlan Fejjel a jövőbe zuhan.   Csak jövőbe, csak…

  Szürke égből, Szürkeségből Szemereg a jéghideg, Forognak a kerekek, Sárrá áznak az évek. Eső hull, Múlik az élet.   Régi, rozsdás, Vén világot Zsebébe teszi a köd, Felhő úszik vágy fölött, Abszurd vétek a Lélek; Eső hull, Múlik az élet.   Szürke létről, Szürkeségről Dúdol a Hold…

  Kiéhezett vén toportyán Vadászik az Idő partján.   Sivatagos partok alatt Sok kövér csüggedés akad...   Halál-fikció hiteget Áporodott nemhiteket.   Végül jóllakik a portyán A fortélyos vén toportyán.

  Szürke égből, Szürkeségből Szemereg a jéghideg, Forognak a kerekek, Sárrá áznak az évek. Eső hull, Múlik az élet.   Régi, rozsdás, Vén világot Zsebébe teszi a köd, Felhő úszik vágy fölött, Abszurd vétek a Lélek; Eső hull, Múlik az élet.   Szürke létről, Szürkeségről Dúdol a Hold…

    (2010.)   Negyvenkilencedik telem Közeleg mogorván, Varjú képében gubbaszt a Jegenyefa ormán A tétova októbernek Nedves  a kabátja; Magyar demokráciának Bécsben bot a bátyja.   Minden veréb tolla vizes; Sárosak a fények,Nedves fészekben vacognak A fiók-remények.   Silányodik a…