Februári latyak-özön; Isten előre nem köszönöm.   Előbb a Munka, A Jelen; Jövendő csak abból terem.   Köldöknéző profán agyak; Nem teremt lelket a latyak.   Doktrína ül lapos kövön; Februári latyak-özön.

  Shakespeare nevét a köz még ismeri, Bár ma már minden rendező zseni; És nem gondolkodnak többé darabban, Csak kompilációban, olvasatban; Így lesz a drámából téli majális, A párbeszédből banális anális; Mivel a szerző már úgyis meleg, Lehet a darabjából egyveleg. Shakespeare valahol…

  Számodra nem vagyok, csak múmia... Voltam hajdanában: Urak Ura...   A végtelen pusztákon egykoron Gyorsabban járt a szavam, mint a szél, Toppantásomra támadt hadsereg, Irigyeltek az összes istenek...   Tábortűz mellett bőgött a duda... Voltam hajdanában: Urak Ura...   Amerre íjhúrok…

  Adjon az Úristen Szerencsés jó évet; Jókedvet, Bőséget, Végre békességet; Adjon az Úristen fényes tisztességet; Az Emberiségnek lelki fényességet!   Napról napra Hétről hétre, Mint a bárány meleg vére, Hullik, fogy A Lélek léte, Ha megélne, Jót remélne, Hogyha reménykedne…

  (A tegnap írt Fagyos téli éjszakákon című versemet mindkét versblogomról meg akartam osztani. A Facebook az egyiket simán átengedte, a másikhoz azonban ezt a szamárságot fűzte: "Az üzeneted nem sikerült elküldeni, mert más Facebook-felhasználók által sértőnek talált tartalom található…

  Poros sírok Törött csontok, Ódon mítoszok; Üres bendő A régmúltunk, És egyre Korog. Hallik immár Ez is, az is, Vagy genezis, Vagy mimezis, Vagy expresszió, Jobbról-balról Harsány hangon Van sok presszió. Talán délceg és váratlan Revolúció, Vagy esetleg…

  Hiszek – mert hinnem kell, Magyar jövendőben, Hogy népünkre és hazánkra Isten kegye, Szorgalom és jó szerencse Békét, nyugalmat, jólétet Áraszt egyszer bőven. Hiszek, mert hinnem kell Magyar jövendőben.   Ha nem hinnék, Cinkos…

  Nekünk dalol, S a reszketeg Évezredek Már régen elfeledték, Hogyan keletkezett.   A húr Hangja hol felderül, Hol elkomorul; Együtt sírunk és örülünk Tisztán, Szépen, Magyarul.   Egykor még, Elmúlt rég; Hölgy lovagolt ki a vár kapuján, S nyíltak a kerti virágok a völgyben az ősz…

  Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik…

  (Kislányom egyik legszebb festménye nyomán)   Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt…