Volán mögött, hóesésben, Egyre szigorodó Télben.     Ablaktörlők táncot ropnak, Emlékek jelenné kopnak.   Közepén a ködtengernek Idő-bolyhok ábort vernek.   Az éjszaka mind mostohább; Van-e tovább? Merre tovább?   Egyre szigorodó Télben, Volán mögött... Hóesésben...

  Rekedt vén Január regél, Fegyverkezni kezdett a Tél.   Vén Remények bottal járnak, Fagydárdák falanxba állnak,   Vad fellegek sereglenek, Széllel száll a hadüzenet.   Páncél-mellét veri a Tél... Rekedt vén Január regél...

  Fehérdunnájú január, Jéghideg, mint a hó, Fáradt lelket meghitt szobán Melegít fel a szó.   Fehérdunnájú január, Az égbolt nagybeteg, Tavaszi friss lélegzetre Vágynak az emberek.   Fehérdunnájú január, Szélhámos alkotó, A fennkölt fehérség dacára Jéghideg lett a hó.   Fehérdunnájú…

  Fehérbe dermedt a világ, Fagy sóhaja ropog, Zord hideg téli éjszakán A szél gyászdalt kopog.   A szomorú tél vak magány Sorsát ízlelgeti, Jégcsap formájú könnyeit Nem is rejtegeti.   Szívós, pislákoló remény, És megfagyott hitek; Jeges marokkal üldözi Álmunkat a hideg.   A Tél:…

  Kint vihar, belül Békesség; Csalafinta téli esték...   Alattomos téli szelek Tavasz-freskókat festenek.   Petyhüdt tél nem talál rendet, A feszültség földet renget.   Rosszat akarni ne tessék; Kint vihar Belül Békesség.

    Az első hó csendesen szitál, Fondorlatos fagy sompolyogva jár, Reszket a határ; Bent a kályha súgja-búgja, Bár hinni maga sem tudja, Hogy mégiscsak lesz még újra Nyár.   A szél csikorgó hangon énekel, Az úton lent halál-fehér lepel, Fent száz varjú perel, Fagyba dermedt föld…

  Koravén, fáradt december; Jelenbe szorul az ember.   Sörénye nő köd-fogatnak, Régi célok távolodnak.   Eltűnik A "Lesz", Meg a "Volt", Szomorkás dalt dúdol a Hold.   Az Égbolt pihenést rendel; Koravén, fáradt december.

  Jelenünk téli szigete A lélegzetvétel helye.   Ott kint a téli világban Bálványsor színes pusztában.   Mindenféle őrületek Émelyítő filmje pereg.   Kínos feszültséggel tele Jelenünk téli szigete.

  Decemberi éjszakában Isten áll idő-szobában.   Látja: magányos a világ, Hallgatja Ádvent dallamát.   Múló Szentség helyén zavar, Belepi a profán avar.   Végzet-lepte ködök alatt Aprócska Szabad Akarat   Pár csöppnyi lámpása virul. Fáradt szemmel nézi az Úr.   Könnyezik Isten…

  A Tél rozoga, ócska kürtjén Recsegve száll a hang; Farkasordító hangulatban Van most a vén bitang.   Jégborda nyújtózik a földön, Léptünk alatt ropog, Hideg-adót vet ránk a hajnal, S a kezünk nyomorog.   Szürkén, kifosztva koldul Napot A föld, s a büszke ég, Új szörnykorszak rémét…