Pete László Miklós versei

Pete László Miklós versei


Meghitt magyar március

2021. március 14. - L. N. Peters

    Meghitt magyar Március Újra itt terem, Látja, hogy álom lett a Múlt, Rideg a jelen.   Március idusai Vannak még nekünk, De sok magyar már nem tudja, Mit ünnepelünk.   Némul egyre Március, Halkul a zene, Egyre hangosabb a nihil Zaj-egyvelege.   Meghitt magyar Március Újra sorba…

Tovább

Március tizenötödike a koronavírus idején

  Messziről hozott rossz kórokozóÁmokfutó dühöngése miattMa nincs nyilvános ünnep.Nem megyünkGyülekezni a közterekre ki,Nincsenek zászlók,Nem szólnak dalok,Az ébredő szép tavaszi napfénybenNem villognak kokárdák ezrei...Karantén-ünnep...Csendes tereken..De MúltA JelennekMost isÜzen...Az ünnepről…

Tovább

Van-e sajátos magyar út?

  Mélységes az Idők kútja, Benne van a magyar útja, Jelene, jövője, múltja, Hogy van-e, csak Isten tudja. Talán nincs, Senki sem épít, Egyedül vagyunk; Mégis meg kell találnunk, Ha élni akarunk.   Hogy a sorsát tovább szője, Lesz-e magyarnak jövője, Vagy tán idegenné sorvad, És mások…

Tovább

A néhai László Gyula

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt - a sablon-sorban.   Őstörténetünk... Valami Nem passzol... Jól érezte László Gyula Professzor...   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került... Vékony volt, De hetekig le se tettem; "Hunor és Magyar nyomába" eredtem...   Nem…

Tovább

Hunor és Magyar egykoron

  Hunor és Magyar egykoron;Távoli mítosz-partokon Szert tevének férfi-övre,Pattannak felnőtt-nyeregbe. Szarvas jön Jövő képben,Űzik Idő erdejében. Hunor és Magyar egykoronIdő-rengetegben oson. Gonosz, tüskés szkepszis-ágak;Hunor és Magyar szétválnak. A csalóka TörténelemMélyebb, mint minden…

Tovább

Az időben bujdosó magyar szó

Távoli fokon Sincs egyetlen rokon, Ősidőktől ős-egyedül Él: szeret és fél, Mástól segítséget Hiába remél. Ki tudja, hány ezer éve Idegennel körülvéve Sokszor félve, Mégis mindig Újra Élve. Egyéb nyelvek Jöttek-mentek, Felülről rátelepedtek, Alulról…

Tovább

Királyi tölgy (A nemzeti önbecsülésről)

  A depressziós történettudósok Által számunkra írt história Kényszerpályák, kudarcok halmaza, De mégis Szó fia. Királyi Tölgy; Kétezer-ötszáz éve egyedül Vagy még régebben, Ki tudja, Mióta… A többi fán a szél zenéje nem szólt, Az ősük őse pajzán gondolat volt, A tölgyet már vihar…

Tovább

Magyar Kultúra Napja van

  Magyar Kultúra Napja van, Vén borongós január, Volt itt már orosz megszálló, Török, Habsburg, meg tatár.   Bennünk a magyar Hagyomány Energiája remeg, Körülöttünk ülnek régi, Meg új ellendrukkerek.   Jöttünk - vagy mindig mi voltunk Az őslakók valaha; Régen elhalkult bennük már Az…

Tovább

Vén Hegedű (A Magyar Kultúra Napján)

  Nekünk dalol, S a reszketeg Évezredek Már régen elfeledték, Hogyan keletkezett.   A húr Hangja hol felderül, Hol elkomorul; Együtt sírunk és örülünk Tisztán, Szépen, Magyarul.   Egykor még, Elmúlt rég; Hölgy lovagolt ki a vár kapuján, S nyíltak a kerti virágok a völgyben az ősz…

Tovább
süti beállítások módosítása