Forró viharú nyárutó - Tikkasztó, vad meleg, Aztán felropog a vihar, Miként a fegyverek.   Forró viharú nyárutó - A testünk gőzölög, Távol, mint bombázó sereg, A vihar dübörög.   Forró viharú nyárutó - És újabb hosszú tél? Itt Európa közepén, Aki fél - nem remél.   Forró viharú…

  (Október 23.)   Ötvennégy éve Ezen a napon… Mint elázott, lyukas papírlapon, Átsüvített a Szél A Kőfalon.   Ötvennégy éve Jött a zivatar, Régmúlt napot az Idő eltakar; Pedig a magyar Még most is Magyar.   Ötvennégy éve A bálvány ledőlt, Az elfojtott erő felszínre tört, A…

  Szürke tél, Fürge szél, Idő apó hazatér, Rongyos múltat Használt jelen-koporsóra Nem cserél.   Egyterű Kényszerű, Liberális, rossz derű; Világbajra nem használ a Fukuyama-keserű.   Posztmodern zenekar Agyag-ideát akar; Egyszemélyes rút világok Zaja Meddő Sárt…

  Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk - Népi Apánk...   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás...   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon…

  A Történelem ócska szárnyain Időben, Térben Elsők a Vérben; Magyarok, Honfitársaim.   E nemzet magányosan egyedül, Hosszú évekig birka módra tűr, De aztán váratlanul odavág, És távolról csodálja a világ.   Fegyver a kézben, Talpig  vészben, Kiomló vérben a sok…

  Távoli fokon Sincs egyetlen rokon, Ősidőktől ős-egyedül Él: szeret és fél, Mástól segítséget Hiába remél. Ki tudja, hány ezer éve Idegennel körülvéve Sokszor félve, Mégis mindig Újra Élve. Egyéb nyelvek Jöttek-mentek, Felülről rátelepedtek, Alulról…

  Hideg szelek köntösébe Öltözik a reggel, Zúg a harang, Karácsonyt vár az Isten, S az Ember.   A külső világ közömbös, Vakon mered jégbe, Ember nélkül csak a csillag Hideg fénye égne.   Közönyös az anyag-világ, Mint örök december; Istentől és Önmagától Kap hitet Az Ember.   Hideg…

Régen puskatus zúzta, Osztrák, meg török nyúzta, Néha valóban Puszta volt A puszta.   Baljós évszázadok hosszúra nyúltak, Emlékek hulltak, S úgy tűnik, Mára elmúltak A múltak.   De lehetnek bármilyen gondok; A föveny alatt, A homok ágyában, A humusz mélyén Tovább élnek, És éltetnek…

  Langyos korban, Vitéz sorban, Mindig lovon, sose porban, A néhai jó Gvadányi.   Vágott közlegényt meg tisztet, Megszalasztotta Kleistet, Része volt temérdek vágta, Bú vagy bánat ritkán rágta,S ellen kardja meg nem vágta. A néhai jó Gvadányit. Majd, a szablyát félretéve Lúdtoll akadt a…

  (Ahogy ma írna a hajdani rímkovács, Alsósztregova irodalmi elsőszülöttje, a néhai jó Rimay János) A remény – kis árva, Csodahitbe zárva Mindig arról énekel: Míg az ég takar be, Kéklik körbe-körbe, S míg a Nap az égre kel, Hiába a kétség Fekete sötétség, Jobb nap jöhet egyszer…