A szabadságot nem a gólya hozza; Mindig ellopja, aki csak fokozza.   Még nem szabadság, ami csak lehet;  Mert a szabadság mindenkit szeret.   Ahol szabadnak a pénzt nevezik; Ott a szabadságot nem ismerik.   Ahol a szabadságot bármi méri; Ott önmagának a felét sem éri.   Nem…

  Én nem kerülhetem meg.   Nem fordulhatok sohasem Jobbra-balra, Félre, Mintha a régóta halott Ma is vígan élne.   Nem hihetem, hogy a hordón Isten szónokolna, Mintha a rossz pénzuralom Szent Szabadság volna.   Én nem kerülhetem meg, Nem nézhetem el, És nem tehetek úgy, mint a…

Időfolyam Ősz-kanyarban, Rekedt hangú, bús kürt harsan.   Borongós őszi illatok Csípős felhője kavarog.   Hullani készülő lombok Terhét viselik a dombok.   Időfolyam Ősz-kanyarban; Elmúlás fáradt kis dalban…   Vén, rosszkedvű sárkupacok, A tócsákban halál csoszog.   Az ég a dombtetőre…

Kicsi gyermekként láttam azt a fát;Mely betöltötte az egész szobát.Tátott lélekkel,Bámuló szemekkelIsmerkedtem a meghitt ünnepekkel. Szívem és lelkem karácsonyra vár,Jöjj, csodálatos fenyőillatár,Jöjj mosolyokkal,Meghitt alkonyokkal,Jöjj megindító, szép pillanatokkal! Jöjj, szent karácsony, nagyon…

A feledés örvényébe lehullt, Vak ködével takarta be a Múlt, Titkát tagadja néha még az ég is, S emlékét őrzi minden ősi  mégis.   Az ember fennen tagadja, de sejti, Hírét-nevét a lelkek mélye rejti, Ott rejtőzik, mint hitünk meghitt éke, S mint a Jövő utolsó menedéke.

Régen puskatus zúzta, Osztrák, meg török nyúzta, Néha valóban Puszta volt A puszta.   Baljós évszázadok hosszúra nyúltak, Emlékek hulltak, S úgy tűnik, Mára elmúltak A múltak.   De lehetnek bármilyen gondok; A föveny alatt, A homok ágyában, A humusz mélyén Tovább élnek, És éltetnek…

   (2008.)                    (Vers-kantáta)     Én nem ismerem a sztárok nevét.   Nem igazodom ki Jellegtelen Arcéleken, Nem tudom melyik Egyen-sovány, Smink-halovány, Diétázó gebe Mikor megy oda-ide; Hogy éppen szakácskönyvet dedikál, Vagy a Blöff-szigeten csótányt zabál. Már nem…

Újjászülető Remények Miatt van még mindig Élet.   Remény-reinkarnációt Rejt igen sok mosoly-bozót.   Minden Remény szép és nemes, Élte élni is érdemes.   Jövőt a Remény csak ott ad, Ahol van Szabad Akarat.   Újjászülető Remények Addig vannak, míg van Élet.

Totyakos, vén Európa Nézi a sötét eget; Kenetteljes szólamokkal Hazát óvni nem lehet.   Túltáplált parádés kocsis, Cifra szekér-bakon ül, A Múlt integet, a Jelen Áll komoran, egyedül.   Látja, hogy sötét szurdokban Árad a Jövő-patak; Liberális pocsolyákból Szemébe ver a…

  Jön mosolyogva, kedvesen, szerényen, Ócska, rozsdás kerékpárja recseg, A szájában cigaretta fityeg, Dolgozik, és közben Arról mesél: Ahogy az igazi magyar Ma él.   Akárhány pártprogramnál pontosabban Látja az álnok, pénzsóvár jelent, Látja a nem-et, éli az igen-t, Szerel, és…