A Történelem ócska szárnyain Időben, Térben Elsők a Vérben; Magyarok, Honfitársaim.   E nemzet magányosan egyedül, Hosszú évekig birka módra tűr, De aztán váratlanul odavág, És távolról csodálja a világ.   Fegyver a kézben, Talpig  vészben, Kiomló vérben a sok…

  (A néhai Bánffy Miklós) Szomorkás arcú úrlovas, És belül kemény, mint a vas.   Kezdetben övé Bonchida, A végén egy inasszoba.   Látott békebeli csodát, Rendezett végső koronát.   Egy öreg magyar külügyér Erdélybe lakni visszatér.   És mikor ott már nincs haza, Újra csak Pestre…

  Hideg szelek köntösébe Öltözik a reggel, Zúg a harang, Karácsonyt vár az Isten, S az Ember.   A külső világ közömbös, Vakon mered jégbe, Ember nélkül csak a csillag Hideg fénye égne.   Közönyös az anyag-világ, Mint örök december; Istentől és Önmagától Kap hitet Az Ember.   Hideg…

  Szék-árendás Petrovitsék Sándor fiacskája, Beosont a félegyházi nagytemplom tornyába.   A pápisták templomába Nagyon régen vágyott, Oda lopózva aztán sok Furcsa dolgot látott.   Szabó Ferenc kántor uram Tudott kornyikálni, De még jobban a kóruson Titokban piálni.   Még a sót is…

  Csak fejfák maradtak utánatok, Sok sírhalom, Nagy néha gyertyaláng; Más lett a világ.   Negyven éve köteles tisztelettel, Tétován járt közöttetek A gyerekember.   Máig kísért A régi szél szava, A földes út, A könyvtár illata.   Ti régi öregek! Hiányol titeket Az egykori…

  Langyos korban, Vitéz sorban, Mindig lovon, sose porban, A néhai jó Gvadányi.   Vágott közlegényt meg tisztet, Megszalasztotta Kleistet, Része volt temérdek vágta, Bú vagy bánat ritkán rágta,S ellen kardja meg nem vágta. A néhai jó Gvadányit. Majd, a szablyát félretéve Lúdtoll akadt a…

  (Ahogy ma írna a hajdani rímkovács, Alsósztregova irodalmi elsőszülöttje, a néhai jó Rimay János) A remény – kis árva, Csodahitbe zárva Mindig arról énekel: Míg az ég takar be, Kéklik körbe-körbe, S míg a Nap az égre kel, Hiába a kétség Fekete sötétség, Jobb nap jöhet egyszer…

Markáns alakját sűrű köd takarja... A rárakódott pletyka-rétegek Véső számára is nagyon kemények, De mégis él alattuk a Király, Ezer jel mutatja, hogy Ránk figyel, És ha kérdezzük, Magyarul felel. Megtették Gácsnak, Germánnak, Töröknek, Elsárgult dogma-levelek zörögnek Az Emlékének…