Sötét jelennek zord jövő az ára, Nem Isten vitt minket a Golgotára, A Lét zokog, A Remény csikorog, Még mehetünk másfelé, Magyarok.   A külföld akkoriban Róma volt, Az összes hízelgő neki csaholt, Még élt a Holt, Kereszten haldokolt, A tömeg zúgott, Isten Néma volt.   A sanda múlt…

  Kényes dolog a becsület, És nem pótolható; Sose hagyd el, A piacon csak bóvli kapható.   Kényes dolog a szeretet, Hisz pazarolni kell, Ha spórolni próbálsz vele; Semmibe oszlik el.   Kényes dolog a szerelem, Nem tudni, hogy’ terem, S ha kísérleteznek vele; Eltűnik…

    Meghitt magyar Március Újra itt terem, Látja, hogy álom lett a Múlt, Rideg a jelen.   Március idusai Vannak még nekünk, De sok magyar már nem tudja, Mit ünnepelünk.   Némul egyre Március, Halkul a zene, Egyre hangosabb a nihil Zaj-egyvelege.   Meghitt magyar Március Újra sorba…

  Göncölszekér felettem, Alattam fűlepel, A mélység és magasság Itt bennem ünnepel.   Sötétlik a magasság, És szunnyad lent a mély; Csillám-sötét palástját Teríti ránk az éj.   Magas fák csúcs-magánya Az ég felé tekint, S a felhő-sziluettek Rejtelme csendre int.   Az embert tompa…

  Fehérbe dermedt a világ, Fagy sóhaja ropog, Zord hideg téli éjszakán A szél gyászdalt kopog.   A szomorú tél vak magány Sorsát ízlelgeti, Jégcsap formájú könnyeit Nem is rejtegeti.   Szívós, pislákoló remény, És megfagyott hitek; Jeges marokkal üldözi Álmunkat a hideg.   A Tél:…

  Fagyot gyászol az eső, Könnyezik a tél, Tócsa medrében pihen a Száraz falevél.   Sárban tocsog a világ, Szétolvad a hó, Tétován és halkan csendül Az emberi szó.   Régi látszat didereg, Idő mendegél, Kóbor végzet a lelkekben Félelmet remél.   Fagyot gyászol az eső, Sír a…

  Vén január Fagyot Hagyott; A Múltnak Kútja Befagyott.   Magyar jelen Nagyot Fagyott; Jókedve Megfogyott.   A zöld Remény Fagytól fogyott; Dereka Megrogyott.   Az optimizmus Megfogyott, Heve Alábbhagyott.   Koppan a jégcsap a hajnali fagyban az utca kövén; Vén január…

  Az Idő sivatagában Kis expedíció szárnyal.   Lét-párnás Élet-csónakok Járják az örök homokot.   Anyag-sziklák felett szállva Szétterjed a Lélek-pára.   Az Idő sivatagában Mindig téllel kevert nyár van.   A hidegre közöny felel, A homok végzetet lehel.   Szél jár múltak…

  Decemberi éjszakában Isten áll idő-szobában.   Látja: magányos a világ, Hallgatja Ádvent dallamát.   Múló Szentség helyén zavar, Belepi a profán avar.   Végzet-lepte ködök alatt Aprócska Szabad Akarat   Pár csöppnyi lámpása virul. Fáradt szemmel nézi az Úr.   Könnyezik Isten…

  Csupán az akarat becsületes, A végzet? Sunyi, kivénhedt lotyó. Kushad, ha nem lesz áruló a tett, Vagy a szó.   A szükségszerűség? Csupán az Élet, Vagy a halál, És minden más a tisztességen áll.   A ki nem mondott szó halálos méreg, És üdvösséget nem hoz, Csak a Tett.   Csupán az…